"Ez volt a legbotrányosabb dolog, amit valaha tettem." - Elsöprő erejű beszédet mondott Madonna!

Az első évben fegyvert fogtak rám, a torkomnak kést szorítva erőszakoltak meg egy háztetőn, és olyan sokszor törtek be a lakásomba és raboltak ki, hogy már inkább be sem zártam az ajtót.

Madonna először megköszönte a beszédét megelőző Frozen/Like a Prayer tribute-öt, majd letette a díjat, beállt terpeszbe, és egy viccel indított: “Máris jobb. Mindig jobban érzem magam, ha van valami kemény a lábaim között.”

Aztán bele is ugrott a mély vízbe:

“Itt állok előttetek, lábtörlőként. Akarom mondani, női előadóként.

Köszönöm, hogy méltányoltátok, amiért 34 éven keresztül képes voltam folytatni a karrieremet minden kirívó nőgyűlölet, szexizmus, az állandó zaklatás és könyörtelen erőszak ellenére. Amikor kezdtem, még nem volt internet, így a szemembe kellett ezeket mondaniuk. Nagyon kevés embert kellett visszaoltanom, az egy egyszerűbb világ volt.

Amikor először New York-ba költöztem, még tinédzser voltam. 1979-et írtunk és New York nagyon félelmetes hely volt. Az első évben fegyvert fogtak rám, a torkomnak kést szorítva erőszakoltak meg egy háztetőn, és olyan sokszor törtek be a lakásomba és raboltak ki, hogy már inkább be sem zártam az ajtót. A következő években szinte az összes barátomat elvitte az AIDS, kábítószerek vagy lövöldözés. El tudjátok képzelni, hogy ezek a nem várt események nem csak abban segítettek, hogy azzá a merész nővé váljak, aki most előttetek áll, hanem arra is emlékeztettek, hogy sebezhető vagyok, és ebben az életben nincs igazi biztonság, csak a magadba vetett hit. És hogy nem én birtoklom a tehetségemet, nem birtoklok semmit, minden, amim van, Isten ajándéka. És még a legelbaszottabb dolog, ami történt velem, az is egy ajándék volt, hogy megtanítson valamire és még erősebbé tegyen.

Az év nője díját vehetem át, így megkérdeztem magamtól, mit tudok elmondani arról, milyen nőként a zeneiparban, mit tudok elmondani arról, milyen nőnek lenni? Amikor elkezdtem dalokat írni, nem gondolkodtam gender-specifikus módon, nem gondolkodtam a feminizmusról. Csak művész akartam lenni. Természetesen inspirált Debbie Harry, Chrissie Hynde és Aretha Franklin.

De az igazi múzsám David Bowie volt. Ő a férfi és női szellemet is megtestesítette, és ez nekem meg is felelt. Elhitette velem, hogy nincsenek szabályok. De tévedtem. Akkor nincsenek szabályok, ha fiú vagy. Ha lány vagy, a játékot kell játszanod.

Hogy mi ez a játék? Az megengedett, hogy szép legyél és aranyos és szexi, de ne viselkedj túl okosan. Ne legyen véleményed, legalábbis ne olyan, ami kilóg a status quo diktálta sorból. Az megengedett, hogy a férfiak tárgyiasítsanak és hogy kurvának öltözz, de nem uralhatod a saját kurvaságodat. És ne, ismétlem, ne oszd meg a saját szexuális fantáziáidat a világgal! Legyél olyan, amilyennek a férfiak szeretnék, hogy legyél, de ami még fontosabb, legyél olyan, ami a nőknek még kényelmes, ha más férfiak közé mész. És végül, ne öregedj, mert öregedni bűn. Kritizálni fognak, rágalmazni fognak, és minden bizonnyal nem fognak játszani a rádióban.

Amikor híres lettem, meztelen fotókat publikált rólam a Playboy és a Penthouse magazin. A fotók akkor készültek, amikor még művészeti iskolákban álltam modellt, hogy pénzt keressek. Nem voltak túl szexik, sőt elég unottnak néztem ki rajtuk. Az is voltam. De elvárták tőlem, hogy szégyelljem magam, amikor ezek a fotók kijöttek. És én nem tettem, ez pedig zavarba ejtette az embereket.

Végül békén hagytak, mert hozzámentem Sean Pennhez. És nem csak azért, mert [Sean] seggbelőtt volna érte, hanem azért, mert kivontak a piacról, szóval egy darabig nem tűntem fenyegetésnek. Évekkel később, elváltan és egyedülállóként – bocs, Sean – elkészítettem az Erotica lemezt és megjelent a Sex című könyvem. Emlékszem, az újságok és magazinok szalagcíme és minden amit magamról olvastam elítélt.

Kurvának hívtak, boszorkánynak. Egy szalagcím Sátánhoz hasonlított.

Álljon meg a menet. Prince nem neccharisnyában rohangál, magassarkúban és kirúzsozva, míg kilóg a segge? Igen, de ő férfi volt. Ez volt az a pillanat, amikor igazán megértettem, a nőknek tényleg nincs akkora szabadságuk, mint a férfiaknak. Emlékszem, mennyire bénultnak éreztem magam.

Eltartott egy darabig, hogy összeszedjem magam és haladni tudjak az alkotói életemmel. Hogy haladni tudjak az életemmel. Maya Angelou költészetében találtam megnyugvást, és James Baldwin írásaiban, és Nina Simone zenéjében.

Emlékszem, hogy azt kívántam, bárcsak lenne egy női társam, akihez támogatásért fordulhatnék. Camille Paglia, a híres feminista író azt mondta, hogy visszahúzom a nőket azzal, hogy tárgyiasítom saját magamat. Ó, gondoltam, szóval ha feminista vagy, nincsen szexualitásod. Letagadod. Így azt mondtam, én egy másfajta feminista vagyok. Egy rossz feminista.

Az emberek azt állítják, botrányos vagyok. De szerintem a legbotrányosabb dolog, amit valaha tettem, hogy nem tűntem el.

Amit az összes ma megjelent nőnek el akarok mondani, az az, hogy a nők olyannyira és olyan sokáig el voltak nyomva, hogy már elhiszik, amit a férfiak mondanak róluk, és elhiszik, hogy a cél érdekében fel kell sorakozniuk egy férfi mögé. És vannak férfiak, akiket tényleg érdemes támogatni, de nem azért, mert férfiak, hanem mert méltóak rá.

Nőként el kell kezdenünk megbecsülni a saját magunk és egymás értékeit. Keress erős nőket azért, hogy pártold őket, köss velük szövetséget, tanulj tőlük, inspirálódj belőlük, működj együtt velük, támogasd őket, láss tisztábban általuk.

Mint ahogy már mondtam, ez a mai nem is arról szól, hogy megkaptam ezt a díjat, hanem a lehetőségről, hogy itt állhatok előttetek és igazán köszönetet mondhatok mint nő, művész, ember. Nem csak azoknak, akik szerettek és támogattak az út során – sokan itt ültök előttem, és fogalmatok sincs róla, milyen sokat jelent a támogatásotok – de a kételkedőknek, a lehurrogóknak, azoknak, akik megtáncoltattak és azt mondták, hogy nem tudom, hogy nem fogom, és hogy nem kellene. Az ellenállásotok erősebbé tett, arra késztetett, hogy még keményebben próbálkozzak, így azzá a harcossá válhattam, aki ma vagyok, és azzá a nővé, aki ma vagyok. Szóval köszönöm.”

Fordítás: bechdelpozitiv.kulton.hu. Köszönjük! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy minél többen láthassák! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×