Van egy nő az életemben, aki nem a feleségem...

Nem egy bonyolult kapcsolat a mienk, mindig nagy fájdalmat okoz, mégis felszabadulttá tesz. Pedig már nem világszép, nőként már túl van az érettségen...

Idősebb nálam tíz-tizenöt évvel, mégis, időnként eszembe jut, és olyankor egyre gyakrabban gondolok rá, hogy meglátogassam.

Nem egy bonyolult kapcsolat a mienk, mindig nagy fájdalmat okoz, mégis felszabadulttá tesz. Pedig már nem világszép, nőként már túl van az érettségen, szigorú sötét-borostyán szemei olyan áthatóan, kutatóan néznek rám...

Szinte rettegve gondolok rá, ahogy érzem, menthetetlenül húz hozzá a szükség, ami minden férfit hajt. Ösztöneim és józan eszem csatáznak, miért fizessek rengeteget az idegeket szaggató fájdalomért? Ő az a nő, akitől görcsbe szorul a gyomrom, remegnek a térdeim, de mennem kell hozzá, fizetnem, hogy tovább kínozzon, és mikor csúcsára ér a kín, egycsapásra elszakad minden szál, ami addig napokon át sajgott bennem, ami aludni sem hagyott, amitől újra és újra magam előtt láttam azokat az okos barna szemeket, és vártam határozott kezének és válogatott kínzóeszközeinek fémesen hideg érintését...

Éjeken át vágyok rá, hogy belém lásson, megkínozzon, húsomat szaggassa és csontomat roppantsa, éheztessen egy-egy napot, mert tudom, utána felszabadultan távozok, nyugodtabban alszom, és sokáig szemlesütve, halkan köszönve menjek el mellette az utcán is.

Igen, ő az én fogorvosom...

Neked is tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×